I.fejezet 11.rész

Zoe szemszöge:
Fogalmam sem volt mi történt tegnap este Harry és Emily között,de annyira boldog lennék ha végre egymásra találnának.Nem nagyon tudtam aludni,így kimentem az erkélyre,hogy nézzem az eget ami olyan nyugodt volt,egy ideig kinnt is voltam,elmerültem a gondolataimban.Egyszer csak  két kezet éreztem a derekamon.Niall volt az,mélyen a szemembe nézett azokkal a káprázatos szememivel és megkérdezte:
-Mi a baj?
-Annyira szeretném ha tudod,Harry és Emily..-mondtam,de félbeszakított.
-Hidd el nem sokára együtt lesznek, ebben biztos vagyok.-felelte bíztatóan.
-Nagyon boldog lennék.-válaszoltam majd magához húzott és megcsókolt.
A holdfényben álltunk és egyszer csak felkapott és lassú léptekkel a szobába vitt.Szép lassan lefektetett az ágyra és csókokkal lepte el a nyakamat és lágyan simogatott.Imádom mikor ilyen, ezután magához húzott és így aludtunk el.Boldog voltam,hogy az életem  a lehető legjobb és azt elértem, amiről még álmodni se mertem volna.
Reggel mosolyogva ébredtem a szerelmem mellett.A nap sugarai bevilágítottak az ablakon és érezni lehetett a nyári szellőt ,ami a nyitott erkélyajtón fujdogált be.Kimentem a konyhába,hogy csináljak valami reggelit.Emily már a nappaliban volt.Köszöntem neki ás leültem mellé.Szó szerint kifaggattam,hogy mi történt tegnap este.Nem is tudom igazából mit mondjak,igaza van Niallnek ebből nemsokára szerelem lesz,vagy már az is?

Emily szemszöge:
Csak arra emlékszem,hogy leültünk filmezni és elálmosodtunk de,hogy utána mégis mi történt arról fogalmam sincs.Ezért megkértem Zoet,hogy mondja el.
Minél hamarabb beszélnem kell Harryvel.Most már tényleg rájöttem,Josh volt életem egyik legnagyobb hibája és a másik az lenne, ha Harryt elengedném.Egyszerűen ő a mindenem, mert lássuk be, melyik fiú ugrana le egy épületről egy lányért.Nem sokat sőt egyet sem ismerek.Ő az a fiú aki mindent megér és bármit megtesz érted.Egyszerűen TÖKÉLETES.
Már egy jó ideje beszélgettünk Zoeval  mikor kilépett az ajtón Niall.
Nem tudtam,hogy ő is itt van,így egy kissé meglepődtem,de tőlem oké.
Aztán Zoe tovább mondta,hogy az éjszaka itt volt az egész One Direction én meg Harryn aludtam,na szép.Közben míg én ezen gondolkodtam Niall odaült mellém és ezt mondta:
-Harry szeret.
-Tudom, énis őt.-feleltem.
-Akkor hívd fel és beszéljétek meg .-mondta,majd felállt és odaült Zoehoz reggelizni.
Én bementem a szobámba,leültem az ágyamra és felhívtam Harryt.

*telefonban*

 

-Halo.

-Szia,Harry!Emily vagyok.

-Szia Emily,mizu?

-Öhm,beszélnünk kell.

-Rendben,adj 20percet,de maradj vonalban.

-Okés maradok.

*20 perc múlva*

-Itt vagy?

-Igen,persze.Harry hol vagy?

-Gyere ki az erkélyre.

-Most?

-Igen.

-Rendben, máris megyek.

Letette.

Mikor kiléptem az ajtón megláttam Harryt.Nem szólt semmit,magához húzott és megcsókolt.

Én pedig hagytam,mert SZERETEM.

 

Már vagy 5 perce ott csókolóztunk az erkélyen mikor tapsot hallottunk.

A szobámból jött és mikor beléptünk,persze ,hogy Niall és Zoe voltak.

Akkor mi tapsoltunk most ők.Hihetetlenül boldognak éreztem magam.Rámtalált a nagy betűs SZERELEM.Ezután behívtuk Harryt,hogy jöjjön reggelizzen velünk ha már így betoppant.

Kitaláltuk,hogy menjünk el 4-en valahova.Vegül a fiúk úgy gondolták megmutatják Londont.

Felöltöztünk Zoeval valami csini de mégis hétköznapi ruhába és indultunk.

Az én ruhám:

 

Zoe ruhája:

 

 



Harry kocsijával mentünk és mikor kiszálltunk körbevett minket pár rajongó,de nem volt vészes.

London csodálatos és nagyon sok látnivalót láttunk és fotóztunk.

Estig Londonban sétáltunk és persze megnéztük a fiúkat viaszba öntve is.

Harry és Niall azt gondolták,hogy ezt  a napot zárjuk le egy vacsorával így hazavittek minket és egyből készülődni kezdtünk.

Az én ruhám:

Zoe ruhája:

Niall becsengetett és a kocsi felől pedig Harry jött fülig érő szájjal.

A vacsora nagyon jól sikerült,sokat nevettünk és jól éreztük magunkat.Mindenki nagyon boldog volt.
A fiúk úgy döntöttek,hogy ma náluk alszunk a 1D házban.Ez a ház egy közös dolog egy ahol együtt lehetnek mert persze mindenkinek van lakása de itt tarthatnak nagy bulikat vagy csak megbeszélések helye.Harry a szobájába vezetett.Igazából nem történt semmi köztünk hisz  a kapcsolatunk még nagyon friss és még nem is tudja mindenki és Harry is tudja,hogy én nem készültem fel még rá.
Harry hasán aludtam el.Mikor felébredtem láttam,hogy Harry a telója a földön ő pedig a fejét fogja.

Odahajoltam hozzá és megszólítottam:
-Mi történt?
-Kapcsold be a gépet.-mondta
-Hova menjek?
-Mindegy Twitter,Facebook,Hírek...mindenhol ott van.-mondta idegesen.
-Rendben nézem.
Az ölembe vettem Harry laptopját és már néztem is.

De előtte még ittam a kávéból ami az éjjeli szekrényemen várt vagyis inni akartam ,de amikor megláttam a hírt lekellet tennem a poharat.
Azt gondoltam valami szokásos 1D őrület.de,hogy ez.
Ezt írták:
"Harry Styles újabban egy szőke hajú szépséges lánnyal randizik.A nevét még nem tudjuk pontosan,de vajon ez a lány más lesz vagy egy a sok közül?"

-Ez mi?-kérdeztem.
-Az a k***va média!!!-válaszolta.
-Harry, de mégis mi az ,hogy egy a sok közül.
-Volt egy pár egy pár egy éjszakás kalandom még régebben,de annak már vége.
-Remélem bízhatok benned nem akarok egy lenni a sok közül.
-Mindig, bennem mindig bízhatsz és sose leszel egy a sok közül.-felelte,szorosan magához húzott és megölelt.

 

 



I.fejezet 10.rész

Emily szemszöge:
Rettenetesen nagyot csalódtam Joshban.Ő volt a mindenem és azt gondoltam,hogy majd vele boldog leszek.De,nem.Lezártam az életemnek ezt a szakaszát és most már csak Londonra tudok gondolni.
Na meg persze egy személyre aki megváltoztatta az életemet és akit most már tényleg teljes szívemből szeretek.Harryre gondolok az én hősömre.
Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le aludni,miután Zoeval összepakoltunk.
Holnap reggeltől minden más lesz,itt hagyok mindent.

*másnap reggel*

 

Szó szerint kipattantam az ágyból és lázasan készülődni kezdtem,aztán pedig felhívtam Zoet,hogy készen áll-e az indulásra és naná,hogy készen állt,hisz ez nem is volt kérdés éreztem,hogy már tűkön ül.El is indultunk a reptérre,persze előtte mindenkitől elbúcsúztunk. A reptéren leadtuk a bőröndjeinket,aztán átmentünk minden kapun és beszálltunk  a gépbe.

2 óra múlva Frankfurtba értünk,ahol átszálltunk egy újabb gépre ami már egy British Airways gép volt ami egyenesen Londonba repített minket.

 

A gépen végig One Directiont hallgattunk,Zoe közben Niallel beszélt,hogy este elmennek vacsorázni.

Zoe szemszöge:
Este mindent bepakoltunk és elmentem Emilyéktől.
Aztán amikor reggel megcsörrent a telefonom,már ugrottam is hiszen Londonba megyünk,Niall pedig ott vár.
Mikor megláttam felülről , aztán mikor lejebb erszkedtünk Londont, majd kiugrott a szívem a helyéről.

 

A repülőút alatt megbeszéltem Niallel,hogy este elmegyünk étterembe csak Emily és Harry "kapcsolata" aggasztott és aggaszt kissé.Végig ezekkel a gondolatokkal ültem a gépen ami vészesen közeledett a leszállópályához.Hirtelen már a talajon éreztem magam és rájöttem, minden ami eddig elérhetetlen álomnak tűnt most valós lett és hirtelen minden jó csak úgy az ölembe hullott.

Niall Horannal, a szerelmemmel a világ legjobb városában élhetek,hát nem egy valóra vált álom ez?

 

Emily szemszöge:

Éreztem,hogy a gép a földön van,tehát megérkeztünk az általam álmok városának hívott helyre,Londonba.Miután leszálltunk a gépről, a csomagjainkért mentünk és azt követően pedig a lakásunkba.

Mikor beléptünk a lélegzetünk is elállt és egyből beleszerettünk.

Nappali

Konyha

az én szobám

 

Zoe szobája

 

Mindent kipakoltunk hiszen a sok ruha és egyéb dolgok a szoba közepén nem néztek ki túl jól.

Ilyen lett az én egyik szekrényem:

 

*pár órával később*

 

Huh,Zoenak készülődnie kellene mindjárt fél nyolc és Niall nyolcra jön érte.

Na szépen fel is öltöztetem,hogy beindítsa az ő szőke hercegét.

Mire végeztünk csengettek,de előtte még csináltam róla egy képet.

 

 

Köszöntem Niallnek majd útjukra is engedtem őket.Úgy gondoltam az este továbbis részében lazítok és pihenek,de ekkor csengettek.Kinyitottam az ajtót és Harry állt ott.Az előszobába lépett és csak nézett,nem mosolygott csak olyan Harrysen.

Majd közelebb lépett lenézett rám és szorosan magához húzva megölelt.
Elmondhatatlanul hiányzott az illata,az erős keze,a gyönyörű szeme,és az eszveszejtően imádott göndör haja.Ezt ő is érezte így nem engedett el engedte,hogy mellkasába fúrjam a fejemet és csak ott álljunk néma csendben.De szavak nem is kellettek hiszen ez az ölelés elmondott mindent.
Majd a kezében lévő zacskóra pillantottam amiben ha jól láttam gyertya volt meg valami üvegváza,de fogalmam sincs,mert miután ezt meglátta eltolt magától és megkért,hogy adjak neki 10 percet és ne menjek be a nappaliba.Így ott kinnt maradtam az előszobában és vártam míg kijön.
Hirtelen kijött és megszólított:
-Emily,gyere.
Mikor beléptem szó szerint nem tudtam semmit mondani.

Gyertyák az asztalon mellettük rószacsokor,ő pedig csak állt mellettem és engem nézett,mire énis ránéztem és bizony látszott a szemében a bizonytalanság.
Odaléptem elé és a szemébe néztem.
-Miért?-kérdeztem.
-...öhm...én...szóval....SZERETLEK.......-felelte.
-....é-é-énis..-majd lesütöttem a szemem.
-Tényleg?-szó szerint felcsillant a szeme.
-Teljes szívemből.-és ismét a szemébe néztem.
Ekkor megfogta a kezemet,magához húzott és....nem engedtem neki a csókot.
Amire csak bólintott és ennyit mondott:
-Megértem.
-Nem veled van a gond csak...-és kifolyt egy könnycsepp a szememből.
-Tudom.-mondta és leült a kanapéra, én pedig mellé.
Beraktunk egy filmet és csináltam popcornt,majd egymásnak dőlve néztük a filmet.

Zoe szemszöge:
A lakás nagyon jól nézett ki,egyből elképzeltem benne a hétköznapokat és a leendő itteni életünket.
Mikor Emily bejött a szobába,hogy szerinte készülődni kellene választottunk egy csini ruhát majd elmentem fürödni.Pontban nyolckor megjött az én lovagom és egy hosszas csók után elindultunk az étterembe.Nagyon szép helyet választott.

Rengeteget bezsélgettünk és persze romantikáztunk,csodálatos este volt.
A vacsora végén a kocsihoz indultunk,ahol Niall igen gyanús volt, mintha tudna valamit amit én nem ,de amikor hazaértünk mindent megértettem.....vagyis az igazi meglepetés bent várt,de arról senki sem tudott.
A ház előtt  4 autó és a kapuban egy pár vendég állt.
Louis és Eleonor,Liam és Sophie és Zayn meg Perrie.
Odementünk hozzájuk és köszöntünk,persze én bemutatkoztam aztán még egy kicsit beszélgettünk kinnt,majd mondtam,hogy menjünk be mire Niall csengeti akart,de én mondtam neki,hogy van kulcsom és menjünk be azzal és milyen jó ,hogy végül nem nyomta meg a csengőt.
Az előszobába lépve mindannyian megpillantottuk Harry cipőjét és ezután már mindenki rohant a nappaliba,ahol ott volt Harry és Emily is.
A kanapé melletti asztalon égtek a gyertyák és egy rózsacsokor volt az üvegvázába,a tévében pedig valami film ment vagyis annak a vége,ők ketten pedig aludtak.Pontosabban Emily feje Harry hasán volt és a kezük is összekulcsolva,mindketten be voltak takarva és édesen aludtak.
Lounak támadt egy "csodás" ötlete,hogy rájuk ugrik,de persze El egyből mondta,hogy kizárt és mi is egyből mondtuk,hogy biztos,hogy nem.
Ezután a többiek elköszöntek,mondván ez nem éppen alkalmas helyzet a vendégségre,mi pedig Niallel lefeküdtünk aludni.
Éjszaka vagyi inkább olyan hajnali 02:00 körül zajt hallottam és egy ajtócsapódást.
Kimentem, Emily és Harry sehol sem voltak.A konyhapulton egy cetli volt amin ez állt:
"Emily alszik,én elmentem. Harry xx."
Ezután Emilyt megnéztem és tényleg a szobájában aludt,gondolom Harry vitte be és ő maga pedig elment.
Vajon mégis mi történhetett?

 





 

 





I.fejezet 9.rész

Emily szemszöge:
Este lefürödtem, és már mentem is aludni, mivel ma korán kellett felkelnem.Joshhal beszéltünk délelőtt, hogy mégis mi legyen a mai program.A megbeszélt hely egy nagyon elegáns étterem volt.Nem értettem, hisz sosem szokott ilyen "puccos" helyekre járni, és a véleménye is megvan róluk.És hát..Nem túl pozítív amit ezekről a helyekről gondol.De mindegy ez most.Az a lényeg, hogy legalább elvisz valahova.Elmerülve gondolataimban készülődni kezdtem.A ruhámat is nagy nehezen kiválasztottam, majd egy laza sminket dobtam fel.

Josh azt mondta, hogy délre jön értem, mert utána még valami utazéssal kapcsolatos tárgyalásra kell mennie.De mint az előbbi dolog:ez sem izgat annyira.Kész lettem, és már Josh csengetett is.Kiléptem az ajtón, egy gyors csók, majd már kézenfogva sétáltunk is az autóhoz.Útközben nem nagyon beszélgettünk, maximum csak ilyen általánosabb dolgokról.Semmi olyanról, amiről igazán kellett volna.Körübelül 20 perc elteltével már oda is értünk az étteremhez, Josh kiszállt és kinyitotta az ajtómat.
-Hölgyem!-mosolygott miközben kiszálltam.
-Micsoda udvarias, Uram!-vicceltem mosollyal arcomon, mire egy lágy puszit nyomott a homlokomra.Derekamat átkarolva indultunk be az étterembe.

Megálltunk az ajtóban.Josh azt mondta lebeszéli még az asztalunk, hogy mégis hol van.Odament egy pultoslányhoz.Elbambultam.Az étteremben minden asztalon egy gyertya volt.Nagyon romantikus érzést adott.Josh már vissza is jött, és odavezetett az asztalhoz.Az előbbi pultoslány már hozta is nekünk az étlapot.Josh rákacsintott köszönetképpen.Ez az egész egy kicsit olyan gyanús nekem.

Zoe szemszöge:
Emily üzent délelőtt, hogy Joshhal megy randizni és megbeszélik a dolgokat.Jó lenne, ha Emily és Harry összejönnének.Nem csak azért, mert én Niallel vagyok, hanem azért, mert tudom és látom, hogy Josh nem szereti Emilyt.És Emily pedig azt hiszi, hogy ő szereti Josht és ez kölcsönös is.De nem.Emily Harryt szereti.ÉN TUDOM!ÉS FEL FOGOM VILÁGOSÍTANI ERRŐL!Már alig várom, hogy hazaérjen.

Emily szemszöge:
Éppen ettünk, mikor Josh megszólított.
-Na szóval mi is történt azzal a pasival Hollywoodban aki kórházba került,-kérdezte kíváncsian.Az ütő is megállt bennem.
-Öhm..Hát..Leugrott egy épületről...-feleltem neki kissé félénken.
-És ehhez neked hogy van közöd?
-Úgy, hogy miattam ugrott le..-mondtam neki, majd egy könnycsepp csordult ki szememből.
-És ez téged érdekel?-kérdezett vissza flegmán.Lehajtottam a fejem.Nem mertem megszólalni.
-Nekem mennem kell.-törte meg 10 perc néma csend után a köztünk frusztráló levegőt.-Örülök, hogy találkoztunk.Majd még beszélünk.-köszönt ek, majd egy csókkal búcsúztunk egymástól.-Hopp a számla!-jutott eszébe hirtelen majd már ment is oda ahhoz a csajhoz aki eddig mindig rajtunk lógott.Én pedig elbújtam egy oszlop mögé, és onnan lestem őket.Josh körbenézett majd mikor nem látott, szenvedélyesen megcsókolta a csajt.Tudtam...
-Szemét!-ordítottam, majd kifele rohantam.Josh utánam loholt.
-Emily, Emily, várj már meg!Megmagyarázom!-nyúlt a kezem után és maga felé fordított.Már nagyon sírtam.
-Mit Josh?Ugyan mit akarsz megmagyarázni?Ez így tök egyértelmű volt.Hagyj békén!-fordultam el tőle, de egy váratlan pillanatban visszaléptem és lekevertem neki egyet.
-Auu.Ezt most minek kellett?-kiáltott fel nyávogósan.
-Miért kellett?!Azért, mert elhitetted velem, hogy szeretsz, de ennek fele sem volt igaz!..ÁTVERTÉL!MEGCSALTÁL!És még te vagy felháborodva?!SZÁNALMAS VAGY!Hallgatnom kellett volna Zoera!Te csak egy nőcsábász vagy!Nem tudod mi az, hogy "szeretni"...Vége Josh...VÉGE...-üvöltöttem a szemébe, miközben arcomon patakokban folytak végig a könnyek.Pont most?Mikor boldognak kéne lennem, mert már utazunk is Londonba?!Hinnem kellett volna Zoenak..-beszélgettem magamban miközben sétálgattam.Már sötétedett, így elindultam hazafele.A telefonom meg sem mertem nézni.Szerintem Zoe már halálra aggódta magát miattam.Mivel ma nálunk alszik, úgy érzem ki leszek oktatva.De jobb is.Ezentúl akármi is lesz, hallgatni fogok rá.Ezekkel a gondolatokkal léptem be a bejárati ajtónkon.Mivel anyáék valami jótékonysági estén vannak, ezért csak mi leszünk ketten Zoeval.Beestem az ajtón, majd Zoe egyből a nyakamba ugrott.Látta rajtam, hogy valami nincs rendben.
-Emily?!Ugye nem csinált veled semmit az a barom??-kérdezte, de tudta a választ vörösre kisírt szemeimből.
-Megcsalt.Ennyi.-feleltem, és megint elkezdtem sírni.Zoe elképedt.
-Hogy az a ***!!
-Ne Zoe.Hagyjuk.Ne beszéljünk erről.Kérlek!Inkább pakoljunk be nekem Londonra.-kérleltem és egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra.
-Értem.Rendben,Ahogy csak szeretnéd.-mosolygott ő is.És jó érzés volt.Megkönnyebbült voltam.Mert rájöttem, hogy sosem szerettem Josht igazán.

I.fejezet 7.rész

Zoe szemszöge:
Nagyon megijedtem mikor láttam ott egy embert, nem láttam ki az, de ha Harry vagy Emily fekszik ott hát nem is tudom mi lesz.
Mikor már teljesen odanyomultunk megláttuk.Harry feküdt ott, borzasztó állapotban.
Niall azonnal odament és már vitték is a mentővel a kórházba.Én mondtam Niallnek,hogy megkeresem Emilyt.Miután elmentek felmentem Emilyhez aki azóta is a tetőn volt.Megláttam ahogy összerogyva ül és valamit nagyon szorongat a kezében.
Mikor megláttam mit,már teljesen egyértelmű volt minden.Harry szerelmet vallott neki.
De Emily Josht választotta, hát ő tudja,de nem tudja mit veszített.Odamentem hozzá és megsimítottam a vállát amire összerezzent és könnyes szemekkel nézett felém.
-Minden az én hibám,miattam történt.-mondta.
-Jaj,Emily ebben senki sem hibás,csak rosszkor történtek a dolgok.-válaszoltam.
-De..Harry..hol van?-kérdezte.
-Most vitték kórházba.-mondtam neki.
-Menjünk,látnom kell!-kiabálta és felpattant.
-Rendben, gyere.-fogtam meg a kezét.
Elindultunk a kórház felé.Mikor megérkeztünk rengetek fotós és interjús várakozott az épület előtt.

Emily szemszöge:
A kórházban a vizsgáló előtt Niallel és Zoeval várakoztunk.Néma csendben mozdulatlanul vártuk a fejleményeket.Egyszer csak kinyílt az ajtó.Harryt egy kórházi ágyon tolták ki,rákötve az infúziót és több helyen is zúzódása volt.A 369-es magánkórtermet kapta.
Bevonultunk hozzá és körbeültük.Először Niallel beszélt,de teljesen felületes dolgokról.
Kivülről akarta mutatni, hogy jól van és úgy is látszott, de mi akik már ismertük, éreztük, hogy ez közel sincs így.Mivel most nagyon nagy csapás érte amit még énsem nagyon értek.
Majd megállt a tekintete a kezemben lévő nyakláncán és halványan és tényleg csak úgy,hogy én lássam elmosolyodott.
Niall megéhezett ezért Zoeval lementek a büfébe,így én egyedül maradtam Harryvel.
Megszólítottam:
-Nagyon aggódtam érted.
-Sajnálom muszáj volt.-felelte.
-De miért?!-kérdeztem.
-Azért mert szeretlek és tudd meg érted bármit megtennék.mert te vagy a világon számomra a legfontosabb.-mondta.
-Miattam nem éri meg.......-mondtam és elcsuklott a hangom.
-Érted a csillagokat is lehoznám-válaszolta majd megfogta a kezemet, a szemembe nézett

 és úgy folytatta:
-örökké szeretni foglak és várok rád,bármeddig is mondassz nemet.
-Annyira sajnálom Harry...-válaszoltam és kimentem a kórteremből.
Csak úgy folytak a könnyek a szememből de én csak futottam el, minél távolabb Harrytől.
A folyosón találkoztam Niallel és Zoeval ,de tudták,hogy most inkább hagyjanak.
A hotelbe mentem egyenesen, csak gyalog és így a sötét utcán elkalandoztam a gondolataimban.
Egy pillanatra meg is álltam és csak néztem a csillagokat.

Mikor feleszméltem elkezdetem sietni,mert Josh gépe már vagy 1 órája leszállt és felakartam hívni csak nem volt nálam telefon.Majd mikor kinyitottam a szobaajtót ott állt.Nem számítottam rá, de nem is hiányzott.
-Emily,te mégis mit képzelsz magadról?!Ha azt mondod jössz akkor gyere is!-kiabálta.
-Sajnálom,csak tudod az egyik nagyon jó barátom kórházba került.-mondtam.
-Az engem nem érdekel,te akkor is hozzám tartozol és hozzám jössz mert én vagyok számodra az elős!-válaszolta.
-Na azt te nekem nem mondod meg eleve sosem voltál első és sosem tartoztam hozzád és te nem fogsz nekem parancsolgatni.-feleltem neki.
-Nem vagyok első?!Nem tartozol hozzám?!Jó akkor szia.-felelte és elment.
Otthagyott,így egyedül maradtam a szobában.Az igazság az,hogy rá pont nem volt szükségem Harryvel szerettem volna lenni mindennél jobban, de Josht nagyon szeretem Harrynek pedig úgyis csak egy futókaland lennék hiszen ki vagyok én neki.

Zoe szemszöge:
Reggel volt már mikor a hotelba értem és hulla fáradt voltam.
Emily aludt így énis odafeküdtem mellé.Délután mikor már kikászálódtunk az ágyból lementünk a szálloda wellnesébe és ott pihentünk.
Este pedig bementem Harryhez a kórházba,de Emily nem jött azt mondta nem bírná ki.
Így teltek a napjaink egy ideig,aztán 1 hét múlva Harry haza mehetett a kórházból.
Volt még pár napunk így azt shoppingolással és a szállodában töltöttük.
Esténként elmentem Niallel vacsorázni,de Harry és Emily sehol sem találkoztak.
Az utóbbi időben semmit sem hallottam Joshról és úgylátom már Emily sincs oda annyira érte.
Eljött az utolsó esténk Hollywoodban.Nagyon nem szerettem volna hazamenni,de muszáj volt.
Este még mielőtt az utólsó itteni vacsorára elmentem volna Niallel megkértem Emilyt,hogy pakoljon össze.         
Reggel összeszedtük magunkat és az utolsó cuccainkat,majd kicsekkoltunk a hotelből.
Niall és Harry kísért ki minket a reptérre,ami elég érdekes volt ugyanis Harry és Emily között vibrált a levegő,de egy szót sem szóltak egymáshoz.
Mikor eljött a végső búcsú odamentem Niallhöz és hosszasan megcsókoltuk egymást.
Majd Emily megölelte Niallt én pedig Harryt.Harry és Emily egy "szia"-val lerendezték a dolgot.Majd megláttuk a gépet és már fel lassan fel is lehet szállni rá.

Végső búcsút vettünk Los Angelestől.

Ez volt az utolsó fotónk innen,erről az emlékezetes nyaralásról,majd a felhők felé értünk.
Már most nagyon hiányzott Niall.