I.fejezet 12.rész

Zoe szemszöge:
Reggel a szerelmem mellett ébredtem.Még ő nem volt fent, mikor kikeltem az ágyból, ezért odasurrantam az ágy azon szélére ahol ő aludt és ráugrottam.
-JÓÓÓÓÓÓÓÓ REGGEEELT NIAAALL!!!-üvöltöttem fülébe mire egyből felébredt.Illetve felriadt.
-Bolond!-nevetett majd megcsókolt.-Amúgy jó reggelt kincsem!-mondtam majd lementünk a konyhába kézenfogva.Ott találtuk Harryt és Emilyt akik csak ettek és bámulták egymást.CsendbenSzótlanul.
-Jó reggelt emberek!Mi ez a nagy csend?-kérdeztem, mert elég gyanúsak voltak.A válasz pedig nem volt elég pozitív.
-A média bekevert.Beállították a neten úgy Emilyt, mint egy új ,,áldozatot".Elegem van.-felelte Harry, majd hajába túrva állt fel eléggé idegesen az asztaltól.
-Nyugi Harry.Nem lesz semmi gáz.-ment oda hozzá Niall vigasztalni.-Tudod mit, bro?!Menjünk el a csajokkal egyet fejet szellőztetni!Menjünk ki egyet futni, mit szóltok?!-nézett körbe Niall.Én viszont csak álltam.Nem akartam, hogy megtudják a titkomat.

Emily szemszöge:
Megreggeliztünk, még beszélgettünk egy kicsit, aztán felvettük a futós cuccunkat.
Az enyém:

Zoe cucca:

-Készen vagy, Zoe?-nyitottam be Zoe szobájába, aki csak nézett ki a fejéből, de aztán bólintott és felállt.Valami baja van, én érzem.Leballagtunk a lépcsőn, és a bejárati ajtónál már a fiúk vártak minket.
-Indulhatunk, csajszik?-kérdezte Harry, majd rámkacsintott.Ez az ember úgy el tud varázsolni...És nem azért, mert nagy sztár, meg sok pénze van, hanem azért, mert egyszerűen..nem is tudom..TÖKÉLETES.Számomra legalábbis úgy tűnik.Egy kissé elvarázsoltan végül megindultunk kifele.Én mentem ki Harry előtt, aki egy váratlan mozdulattal rácsapott eggyet a fenekemre.
-Héééé!-kiáltottam fel, majd elnevettem magam.Ekkor Harry is elkezdett nevetni, majd megcsókolt.Nem hittem volna, hogy ezt teszi.De őszintén szólva, nem nagyon bántam.Tehát elindultunk a Temze partjának  irányába, mivel azt terveztük, hogy a parton fogunk futni.Lassú kocogásban odaértünk a folyóhoz..Ilyenkor tartottunk egy kis pihenőt.És ekkor vettük észre,hogy Zoe eltűnt.Senki sem tudta, hogy hol van.Elkezdtünk kiabálni utána:
-Zoeee!Zoeeeee!-ordítottunk kórusban.Niall arcán lehetett felfedezni a legnagyobb aggodalmat.Nem is csodálom.Hiszen nagyon szeretik egymást.Így körbenéztem mikor egy ismerős hang szólalt meg:
-Itt vagyok, semmi bajom!Nyugodjatok meg.-Mondta Zoe majd előtünt valahonnan.Niall odarohant hozzá.
-Zoe, mégis mi történt?-kérdezte Niall még mindig aggodalmaskodva.
-Hát..úgy érzem eléggé kiment a lábam..-húzta fel Zoe a nadrágját egészen a térdéig.
-Zoe, mi az a varrásheg a térdednál?-kérdezte Harry eléggé kívácsian.
-Hát öhm szóval..El kell nektek mondanom valamit..Nemrég, azt hiszem úgy az érettségi után lehetett, mikor be kellett mennem a kórházba, mert ugyanez volt.Futottam, és kiment a lábam.Meg kellett műteni a térdemet, mert a térdkalácsom elmozdult a helyéről, mint kiderült.És ahogy érzem, most is ez van.-mondta Zoe, majd egy fájdalmas arcot vágva megfogta a lábát és egy könnycsepp csordult ki szeméből.
-És ezt nekünk miért nem mondtad el?-vontam kérdőre Zoet.
-Mert nem akartam, hogy úgy bánjatok velem, mint aki egy ,,félig lerokkant" ember...-válaszolt félénken.
-Na jó Zoe.Én először is nem értem, hogy ezt miért nem mondtad, el hisz eddig mindent mindig a maga idejében megtudtam!Na mindegy.Másodszor is pedig tudom, hogy milyen az, ha kimegy a térded.Jól tudod, hogy nekem is volt ilyenem már elég sokszor.Tehát most szépen elviszünk a kórházba és megnézettjük egy orvossal.-oktatta ki Niall Zoet, aztán felkapta.Így sétaáltunk a közeli kórházhoz.

Zoe szemszöge:
Na szuper.Ezt is megtudták.Nem akartam.Ezt még Emilynek sem mondtam el, mert nem akartam hogy ilyen szempontból egy kicsit is kivételezzenek velem.Pedig eléggé súlyos volt a probléma.Az orvos is ezt mondta még az első ilyen alkalommal.És most ideértünk.Egy másik kórházhoz.Kezdődik.Minden kezdődik előlről, úgy ahogy az nemrég volt.Elindultunk a nagy épület bejárata felé.

Még mindig Niall vállába kapaszkodtam, mert nem tudtam lábraállni.Gyorsan bejelentkeztünk a recepciónál, ahol egy sorszámot is kaptam.Ekkor volt úgy körübelül délután két óra.Harry és Emily elmentek kajáért, mert azt mondtaák, hogy ők már nem bírják tovább.Niall maradt velem.Csendben ültünk az  üres folyosón.

Mikor megláttam, hogy egy könnycsepp gördül le arcán, megszólítottam.
-Niall..Minden rendben?-kérdeztem egy kissé félénken tőle.
-Úgy néz ki?!-vágott vissza-Titkoltál előlem valamit.Mi az Zoe?Nme bízol bennem?-kérdezte, majd letörölte könnyeit és felém fordult.
-Bízok benned Niall.De ezt nem akartam még, hogy megtudjátok.Nem akartam kivétel lenni, mint már mondtam..És...-akartam mondani, mikor megszólalta a hangosbemondó.
-A 913-as beteget szeretnénk kérni.-ez voltam én.Engem szólítottak.Niallel kézenfogva indultunk befele az ajtón.Ám mikor majdnem elestem, Niall az ölébe kapott és úgy vitt be.Az orvos elkezdett beszélgetni:
-Jó napot!A nevét szeretném hölgyem.
-Zoe Hamington vagyok.És jó napot, doktor úr!-válaszoltam illedelmesen, majd a segéd utasítására lefeküdtem az ágyra.Az orvos megkérdezte, hogy mi történt, és mégis hogyan.Elmondtam neki, hogy csak futottunk és összerogytam egy bokornál.A korábbi panaszaimat is el kellett mesélnem.Láttam Niall arcán a fájdalmat, az őszinte részvétet, és az együttérzést.Próbálta magát erősnek mutatni, de mikor az orvos bejelentette a műtétet, Niall elfordult, beletúrt a hajába és próbálta visszafolytani a sírását.De nem nagyon ment neki.Kitoltak a vizsgálóteremből a folyosóra.Épp ekkor érkezett meg Harry és Emily.

Emily szemszöge:
Harryvel elmentünk egy kisebb étterembe és vettünk négy adag másodikat, majd elindultunk visszafele.A kórház bejáratánál viszont egy kissé megtorpantunk.A paparazzik körbevették az épületet és azt nézték és persze fényképezték, ahogy mi kézenfogva megyünk egy kórházba.Harrynek elege lett, erősen megszorított, majd berohantunk.Itt megkerestük Niallt és barátnőjét.Zoet éppen akkor hozták ki a vizsgálatról.Kórházi ruhában feküdt a sírástól vörös szemekkel.Észrevett minket, mert odaintettünk.De észrevettük, hogy Zoet az orvosok tolják be a műtőbe.Niall megcsókolta Zoet, majd odajött hozzánk.Látszott rajta, hogy ő is sírt.Megértem.De jól tudta, hogy éppen ilyenkor kell a legjobban támogatnia szerelmét.És meg is tette.Nagyra értékeltem ezt a gesztust tőle.Más talán már rég összeveszett volna emiatt a barátnőjével, hogy valamit titkolt előle.De Niall nem ezt tette.És ez volt a leglényegesebb.Szóval odajött hozzánk és elkezdtünk beszélgetni:
-Mi újság van Zoeval?Meddig fog tartani a műtét?-faggatóztam.
-Hát állítólag valami van a térdkalácsával és ugye meg kell műteni.Most tolják be.És nem engedték, hogy bemenjek.Pedig én mellette akarok lenni!-mondta kissé dühösen Niall.
-Nyugi, tesó!Minden rendben lesz, főleg ha eszel egyet!Tessék, hoztunk neked meg Zoenak is kaját!-mondta Harry, majd Niall kezébe nyomta az ebédet.Zoe adagjával együtt.
-Kössz Harry!De most úgy érzem, nem a kaja a legfontosabb.De azért köszi, tényleg.De nem baj, ha mindkettőt Zoenak adom?Mivel ő a beteg..-mondta Niall.Láttuk rajta, hogy alig bírja visszafolytani könnyeit.
-Niall!Sírj nyugodtan!Nem fogunk kinevetni!-mondtam, majd átöleltem.Éreztem, ahogy szeméből kicsordul pár könnycsepp.Harry is csatlakozott az öleléshez.Az ölelkezés után még beszélgettünk egy kicsit, de aztán elindultunk Harryvel hazafele.Mikor kiléptünk a kórház ajtaján. már nem csak a paparazzik, hanem már egy pár rajongó is kint állt.Mindenki ezt kiabálta:,,Oda nézzetek!Ott van Harry új barátnője!De mit kerestek a kórházban?Harry várj!!"És mindenki utánunk rohant, de végül leráztuk őket.De voltak olyan rajongók is, akik követtek minket, és ilyeneket mondtak:,,Pont ezt a csúfságot választotta Harry?!" meg hogy ,,Micsoda csúfság!Biztos Harry csak egy éjszakára akarta megvenni!Ebből nem lesz kapcsolat!".Nem estek valami jól ezek a dolgok.Idegesen rohantam be a házba, majd felbaktattam a szobánkba.Harry jött egyből utánam.Nem szólt semmit, csak átölelt.Szorosan.És így aludtunk el.De olyan hajnali kettő óra körül megébredtem.És mivel Niall megkért hogy vigyünk be majd Zoenak pár cuccot, ezért kikeltem az ágyból és elkezdtem pakolni Zoe pár ruháját egy nagyobb táskába.Lelkiismeretfurdalásom volt egy kicsit, hogy csak úgy otthagytam.Késztetést éreztem, hogy visszamenjek hozzá.Ekkor megébredt Harry és átjött hozzám Zoe szobájába.
-Jesszus Emily, mit csinálsz te itt hajnali kettőkor?-kérdezte kómásan.
-Visszamegyek Zoehoz.-válaszoltam határozottan.-És viszek neki cuccokat, mivel ha emlékszel, Niall megkért rá.
-És ezt hajnali kettőkor kell?Most hogy akarsz te elmenni hozzá?Készen sem vagyok.
-Ki mondta, hogy el kell jönnöd?Van két lábam, amivel tudok járni.És a kórház nincs is messze annyira.-vágtam vissza neki egy kissé bunkón.Ha ő is, akkor én is.
-Emily, most mi a bajod?-kérdezte kissé dühösen, majd közelebb jött.
-Semmi.-válaszoltam határozottan.
-Na jó.Felhúzok valami göncöt, és elviszlek.-mondta, majd átölelt.
-Tudom, és hallottam, hogy mit gondolnak rólad a rajongók.De ne foglalkozz velük!Szeretlek, és az érzelmeimet ők sosem fogják tudni megváltoztatni.-mondta Harry, miközben ölelt.Jól esett minden mondata.Éreztem, hogy vele biztonságban vagyok.Így indultunk el a kórházba, de tudtuk, hogy a paparazzik és az újságírók még nem szálltak le a témánkról.