I.fejezet 14.rész

Emily szemszöge:
Zaklatottan ültünk és miután megettük a pizzát néma csendben hallgattuk a kintről beszűrődő zajokat.Egyszer csak nagy sikoltozásra lettünk figyelmesek és az ablakon kinézve vagy 100 Directionert láttunk meg.Biztosan tudják és olvasták már a cikket ami, ha nem is igaz akkor is utálnak.Harry hirtelen felállt ás ránk nézett:
-Na jó, történt ami történt.Nem tudunk már változtatni rajta így támadt egy ötletem,hogyan tudnánk egy kis időre elmenni a probléma elől.Elutazunk és méghozzá Párizsba.-mondta lelkesen.
-Most?-kérdezte Liam.
-Jegy nem kéne vagy nem repülővel megyünk?-kédezte aggódva Eleonor.
-De,mindent elintézek és holnap reggel már megyünk is vagy még ma este.-felelte Harry.
-Inkább holnap kellene,mer Zoet még ma nem engedik ki.-mondtam.
-Jó akkor holnap és már intézkedek is.-mondta.
-Akkor el kellene menni elötte vásárolni.-mondta Perrie.
-Jó menjünk.-feleltük kórusban.
-Zoe veled meg majd bepótoljuk most a gyógyulásod a lényeg pontosabban a lábad gyógyulása.-mondtam Zoenak mert látszott rajta a csalódottság.
-Rendben és megpróbálok gyógyulni.-válaszolt mosolyogva.

Zoe szemszöge:
Mikor Harry feldobta az ötletét nagyon megörültem.Tényleg jó lenne egy ilyen,hogy megismerhessük egymást úgy igazán.Bár picit rossz,hogy nem mehetek a többiekkel vásárolni,de most a lábamra kell koncentrálnom.Nem akarok még egy ilyen helyzetet, mert az nagyon rossz lenne.
Niallön is látom az idegességet bár már rendben vagyok.Úgy érzem a kapcsolatunk már nagyon erős és persze nagyon szertjük egymást és lehet,hogy már meg kellene tennünk pár dolgot,hogy igazi kapcsolatunk legyen.Nem tudom kész vagyok e erre már.

Emily szemszöge:
Mikor a plázához értünk egyből a ruhaboltok felé vettük az irányt.A fiúk inkább leültek,dedikáltak,fotózkodtak a rajongókkal.Már rengetek táska volt nálam és a sokadik boltban jártunk mikor egy csapat Directioner jött felém és bevallom nem éppen a kedves rajongók közé tartoztak.A lányok próbáltak, így egyedül voltam.Hirtelen elém lépve kikapták a kezemből a táskákat,kiburították a ruhákat és elmondtak mindennek,porig aláztak.Végül valami ronda sállal megdobtak,hogy az való nekem.Borzasztóan roszzult estek a szavaik és a tetteik.Sírva szedtem össze a ruhákat és rohantam ki a boltból.Egyszer csak Louis jött velem szembe és látta nem vagyok túl jól.
Gyorsan odahívta Harryt és mikor mindneki megjött elmeséltem mi történt ők meg ledermedten néztek és nem akarták elhinni,hogy lehetenek ilyen szemét emberek.
Miután megnyugodtam megkértem Harryt,hogy vigyen haza,egyedül akarok lenni.Az ajtóban álltunk mikor hirtelen felkapott és a szobám felé vitt.Lefektetett az ágyra és csókolgatni kezdett és tudtam,hogy ennek mi lesz a vége,de hagytam.Megtörtént minden amit az emberek egy kapcsolatban fordulópontnak tekintenek.Harry nagyon gyengéd volt  és úgy bánt velem mint a legdrágább kincsével.Reggel boldogan ébredtem mellette.
11.00-kor indult a gépünk Párizsba,a magángépünk mert már nem tudtunk jegyet venni.A reptéren találkoztunk így 10-en.Mindenki vágyott már a pihenésre,nyugalomra és kikapcsolódásra.
Elfoglatuk a helyünket a gépbe és már indultunk is.

 

*1,5 óra múlva*

 

Megérkeztünk Párizsba.

 

A kocsiból is annyi szép épületet és helyet láttunk ,már most imádom ezt a várost.
A hotelünk nagyon szép volt és a szobánk meg fantasztikus.

 

 

Kipakoltunk majd lementünk a szálloda éttermébe és finom ételek mellett a teraszon bezsélgettünk.Sok mindnet megtudtunk egymásról,igazán jó beszélgetés volt.Este pedig elmentünk a híres párizsi nevezetességekhez.

 

 Zoe:

Párizs tényleg csodálatos és még az út is rövid volt ide.A vacsora után bezsélgettünk,majd elmentünk gyönyörködni Páirzsban.

 

Igazán csodálatos nap volt a mai,a város pedig teljesen lenyűgözött.Reggel Naill kihívott a teraszra,hogy reggelizzünk ott.A látvány egyszerűen csodás volt.

Reggeli után a többiek elmentek egy városnézős napra,de én csak a találkozóhelyen maradtam a lábam miatt Naillel.

Este egy előkelő étterembe mentünk vacsorázni így szép ruhát vettünk fel.

Én:

 Emily:

 

Harry:

Niall:

 

Annyira boldognak éreztem magam ,de úgy érzem mindenki.