I.Fejezet 2.rész

Zoe szemszöge:                                                                                                                              
Még mindig nem tudom felfogni..Mi van vele?!Ez nem ő..Szóval elindultam arra a bizonyos helyre, ahol ,,felnőttünk".
Körübelül 4-5évesek lehettünk, mikor egy kis faházat fedeztünk fel.
Szèpen berendeztük, otthonosítottuk egy picit de erről senki sem tudott.              
Ez volt a mi titkunk.A mi búvóhelyünk.Csak a miénk.Itt meg tudtuk beszélni a kis magánügyeinket mint pl: az első igazi szerelmet és a többit.Tehát haladtam a ház felé.Mivel egy tüskés bokor takarta, mire átértem, egy pár karcolás lett a karomon.Mikor már az ajtó előtt álltam, halk sírást hallottam.

Benyitottam...                                                                
- Emily?!Emily!Uramisten mi történt?  -kérdeztem aggódva hisz láttam hogy már vörösre sírta a szemeit.                                                                                                                                     
 -Zoe..tudod..elrontották.. -mondta szomorúan.                                                                          
 -Ki?Mit?Mikor?Hol?Hogyan?  Emily légyszives!Mondd el!                                                                   -Lefújva!-üvöltötte.
Lefújva, érted?!
Életem egyik álma úgy látszott megvalósul..de itt van tessék!Elveszett...                                                                                                                                
 -De mégis ki fújt le mit?És miért?                                                                                                  
 - Nem megyünk Zoe..Nem megyünk 1D koncertre..Illatve te mehetsz, de én...                    
 -  Nem!-szakítottam egyszerre félbe.Szó sem lehet rola!Nem megyek nèlküled!De még mindig nem tudom a részleteket szóval légyszíves Emily!Nagyon szépen kérlek mesélj el MINDENT! ÉS nyugodj meg!-probáltam nyugtatni, de látszott rajta hogy nagyon megviselte ez a dolog és még nem igazán tudta kiheverni...                                                                          
 -Na szóval.-kezdett bele egy nagy sóhajjal-Anyáék megtiltották hogy elmenjek a koncertre az érettségi miatt.Mert az érettségi fontosabb.Mondjuk részben igazuk van..De Zoe!Mikor ezt elmondták egy világ dőlt össze bennem..érted?!Azthittem már nem is vagyok rajongó..de most itt van nézd.Tévedtem egy óriásit..Mert NEM TUDOK A ONE DIRECTION NÉLKÜL ÉLNI!                                                                                                                                          
 -Figyelj Emily!Megértem hogy nagyon csalódott vagy.De tuti hogy lesz még alkalom a találkozásra.-mikor kimondtam mélyen a szemébe néztem majd átöleltem.
-És tudod hogy én mindig itt leszek melletted!                                                                                                      
 Emily szemszöge:                                                                                                                                  Rendes volt Zoetol hogy utánam jött.De az az igazság,hogy egy kis magányra vágytam volna
.De persze a biztató szavai nagyon jól estek..                                                                        
 -Hé, Zoe!Arra gondoltam hogy ittaludhatnánk..Hisz már régóta be van rendezve rendesen.
Na lécciiiii!-könyörögtem neki akár egy óvodás.                                                        
-Na jó.De én alszok belül, mert ha te akkor én tuti hogy reggelre a földön kötök ki.-mondta Zoe mire  hangosan felnevettünk.A házban volt egy zuhanyzorészleg.
Letusoltunk, majd lefeküdtünk az ágyra de Zoe egyszer csak felpattant.                                                                            
 -Emily!-rázott meg-üzenni kéne a szüleinknek hogy minden okés, nem gondolod?!            
 -De, igazad van!Megtennéd?-kérdeztem tőle mivel az én telefonom otthon volt.                  
 -Neked bármit!-ekkor küldött egy légpuszit.Miután elküldte az üzenetet aludni probáltunk.
De nem ment annyira...                                                                                                  
 -Figyelj Zoe..Nagyon köszönöm hogy vagy nekem!Nem is tudom hol lennék nélküled!
Nagyon szeretlek!Joéjt!-ilyenkor már a sirás határán voltam..de ekkor megszólalt Zoe.           -    Jaj Emily!A számból vetted ki a szót!Na de most már tényleg aludjunk mert a holnapi nap hosszú lesz szerintem!-miután kimondta ezt, 1/2 percen belül már mindketten mélyen aludtunk..És boldogan aludtam el.Mert tudtam hogy van egy személy aki ha törik ha szakad mellettem lesz!És ez a személy Zoe...