I.Fejezet 3.rész

Emily szemszöge:

Reggel Zoe felkeltett,majd mentünk is egyből haza.
Anyáéktól kaptunk vagyis kaptam egy kis lecseszést, de ők is tudták milyen számomra ÓRIÁSI dologról kell lemondanom.
A nap hátrelévő részében nem ez volt már a téma hiszen tanulnom kellett.

Pár map és érettségizek és még nem nagyon tanultam eddig és átakarok menni nem szeretnék egész nyáron tanulni a pótvizsgára.
Így miután átöltöztem és  rendbeszedtem magam, elmentem a szobámba.
Ez így ment napokig amíg be nem következett az a nap május 29-e az érettségi és aaz a koncert amira én nem mehetek-
Zoe mondta, hogy ne lesz annyira nehéz, de én akkor is nagyon izgultam.
Amúgy Zoe azért tudja mert már letette,ugyanis előrehozott érettségije volt.
Még mindenki gyorsan  sok sikert kivánt, aztán bementem a suliba.

*3 órával később*

Miután leérettségiztem és végre túl voltam rajta, boldogan igyekeztem kifelé,hiszen Zoe és anyáék a suli kapujában vártak.

Míg hazaértünk mindent elmeséltem, mi történt,hogy volt...amit ilyenkor az embertől kérdeznek.

Aztán megbeszéltük Zoeval mikor indulunk a barátnőinkhez partyzni.

Elkezdtük válogatni a ruhákat és a szokásos készülődés, haj, köröm, smink.

Zoe szemszöge:

Örültem neki,hogy minden ismét a régi és Emily már nem sír folyton és nem is szomorú bár tudom,hogy belül ezt még nem dolgozta fel.

Reggel miután hazamentünk kaptunk egy kisebb leszidást de nem votl komoly, hisz Emily szülei és tudják, hogy ez nem csak egy "sima" koncert, ez az álmunk nagyon rég óta.

Ezután gyorsan elkészültünk, mert Emily nemsokára  érettségizik így ezek a  napok  nagyon fontosak neki.

Mival én már letettem csak szurkolni tudtam neki.
El is érkezett a várva várt nap,reggel 08.00 re ment.
3 óra alatt végzett is.

Mikor kiért egyből a nyakamba ugrott és így engem szorongatva megnyugodott.

Megbeszéltük mikor megyünk partyzni, de erre még ruhákat is kell választani, haj smink.Szóval sok dolgunk van még.

*2 órával később*

Meg is vannak a ruhák és lassan már készen is állunk.

Emily ruhája:

Az én ruhám:

Este hatra már  készen is álltunk az indulásra.

Azért mentünk ilyen "korán" mert egyik barátnőknél lesz a party és segítenünk is kell neki.

Nyolcra mindennel végeztünk majd egy kicsit pihentünk.

Kilenckor elkezdtek jönni a vendégek.

Gondoltam, hogy nagy party lesz de, hogy ennyire.

Emily szemszöge:

11 óra és még mindíg jönnek a vendégek.

Na ez már tényleg elég húzós, de viszont a party nagyon jó.

Nagy gondolkodásomat az szakította félbe, hogy belépett az ajtón az az ember akiről azt sem tudtam, hogy jön.De titokban reméltem csak nem mertem megkérdezni mert az eléggé gáz lenne.

Josh az évfolyamtársunk és már régóta bejön és szerintem énis neki, csak eddig valamiért nem jöttönk össze.

Josh:

De talán ma este és arra nem is gondoltam volna, hogy ez igazzá válhat.

Szóval mikor megláttam egyből elkezdtem rohanni Zoehoz aki a "táncparketten" a nappali közepén táncolt.Letámadtam és felrángattam az erkélyre.Ahol először mert útközben mondtam neki pár dolgot csak bámultunk az éjszakába.

Aztán elkezdtünk beszélgetni:
-Mit csináljak most?-kérdeztem Zoet.
-Maradj távol tőle.-felelte.
-Mi? Te mit hordassz itt össze?-kérdeztem meglepetten.
-Jól hallottad,sokkal jobb lesz ha távol maradsz tőle,mert ő csak kihasználja a barátnőit, te ennél sokkal jobbat érdemelsz.-válaszolta.
-De mindig is ez volt az álmom, hogy bejöjjek neki  vagy legyen lehetőségem vele csak beszélni is.-modtam értetlenül.
-Ez az álmod?! Azt gondoltam egy álmunk van és az teljesen más és nem ilyen fiúk akik csak kihasználnak és utána otthagynak.-folytatta.
-Te nem értessz meg engem, neked soha nem volt ilyen,és maradj csak a One Directionnél, csak tudod most összejött volna de mégse így döntenem kellet.-mondtam szinte sírva.
-Döntened?, na ne mondj itt nekem hülyeségeket, és úgy gondoltam együtt küzdünk az álmunkért de már látom téged nem érdekel.-kiabálta.
-Én nagyon is küzdök, az elérhetőjért "miss semmi sem lehetetlen, örökké küzdünk"-fejeztem be és ott hagytam.
Mikor lementem Josh meglátott és egyből odajött.Táncolni kezdtünk és egészen összemelegedtünk.
Majd olyan három körül mondtam, hogy nekem mennem kell így ő hazakísért.Mikor befordultunk az utcánkba feltett egy kérdést.
-Emily Henderson lennél a barátnőm?-kérdezte azzal a cuki mosolyával.
-Igen,persze!-feleltem boldogan.
És ekkor megcsókolt.Hát álmaimban sem lehetne jobb:csók a holdfényben azzal akire már régóta várok és 17 nap múlva repülök Hollywoodba,oh és elkezdett esni így odadta a kabátját.

Csak egy dolog aggasztott, Zoeval a veszekedésem.Így mikor hazaértem fel is hívtam és mindent megbeszéltünk.Ez a 17 nap csak úgy elrepült hiszen Joshal járok és így minden tökéletes.
Holnap viszont nem találkozunk met pakolnom kell hiszen Június 15-e lesz és 16-án repülünk is HOLLYWOODBA.Talán ilyen boldog még sosem voltam.