Miután végeztem a hírek böngészésével,Emily jött ki a szobájából és a történtekhez képeset nem nézett ki olyan szörnyen ,mint ahogy gondoltam.Egyszer csak reggeli közben megszólalt:
-Zoe,tudod én nagyon úgy érzem ,hogy haza kellene mennünk vagyis inkább csak nekem.Tudom,hogy te most szerelmes vagy Niallbe és ő is beléd és jól érzed itt magad aminek tényleg nagyon örülök.Mivel engem ide már semmi sem köt ,úgy döntöttem hazamegyek.Itt hagyom ezt az egészet és új életet kezdek,vagyis inkább a régit folytatom.Ami még otthon volt.Ott boldog voltam és igen tudom,hogy ott van Josh ő már egyáltalán nem érdekel csak...senki,már senki sem érdekel.-fejezte ezzel be.
-Emily én nagyon szeretlek és jól tudom,hogy úgy sem tudnálak visszatartani mivel neked nem én kellek .nagyon fogsz hiányozni és jegyezd meg örökre ,hogy ez a szoba,ez a ház mindig itt lesz neked és bármikor visszajöhetsz és várlak.-mondtam végül Emilynek,bár nehéz volt mert persze szívem szerint nem engedtem volna ,de muszáj volt,mert neki így jó.
-Köszönöm,hogy megértesz és hidd el amint sikerült összeszednem magam és anyáéknak is elmondtam mi történt meglátogatlak.Addig is minden este,reggel és amikor csak tudlak felhívlak vagy írok.-mondta Emily.
A nap hátralévő részében segítettem Emilynek a ruháit és a dolgait összepakolni.Este repülőjegyet is foglaltunk neki holnap reggelre és persze a szüleivel is tudatta a hírt.Nem igazán értették de Emily majd biztosan megérteti velük.Fájdalmas látvány volt a sok táska és bőrönd azonban tudtam ,hogy Emily vissza még fog jönni.Biztos voltam benne.
Miután mindennel készen lettünk este is lett így elmentünk aludni.Előtte még felhívtam Niallt és elmondtam neki a hírt.Le volt döbbenve.Megígérte,hogy reggel eljön értünk és kivisszük Emilyt a reptérre és még azt is mondta ,hogy reggel egy meglepetést is csinál még neki.Megmondtam neki ha ide meri hozni Harryt leütöm.Ezen csak nevetett és mondta ,hogy erre még csak nem is gondolt hisz ő is nagyon jól tudta ,hogy ennek vége bár szerintem azért annyira nem törődött bele.Még elmondta ,hogy Harry sincs valami jól de ezt én is sejtetettem viszont nem igazán érdekelt.Holnap reggel mire Harry megtudja ,hogy mi Emily terve már túl késő lesz és szépen lassan arra is rájön,hogy Emilyvel mi történt az éjjel.
Emily szemszöge:
Végérvényesen eldöntöttem ,hogy elköltözök Londonból.Tegnap egész nap pakoltunk ,majd repülőjegyet foglaltunk.Miután felébredtem reggel felmentem twitterre és egy halom üzenet jött azzal kapcsolatban,hogy igazak e a hírek.Egyszerűen fogtam magam és kiírtan,hogy mindenki lássa.
- "Igen,tényleg vége."-
Ebből úgy éreztem minden ember megérti,hogy mi a helyzet.Majd a telefonomat leraktam az ágyra és csak ültem.
Éreztem,hogy nem szabadna elmennem de, képtelen voltam maradni..nem tudtam mi lenne ha maradnék ,de azt tudtam ,hogy mi mennem kell.A szívem és az eszem..sokszor harcoltak már.
A szobámból a fürdőbe siettem és felkaptam egy laza ruhát,majd egy kis smink után (a karikás szemeim miatt) indultam is.
Mikor Zoeval kinyitottuk a bejárati ajtót ott állt mindenki. Niall,Louis,Liam,Zayn,Perrie,Sophia és Eleanor. Boldog voltam,hogy láthattam őket mielőtt elmegyek de így még jobban fájt.Mindenkivel váltottam még pár szót ,elmondtam ,hogy nem vagyok már terhes és hogy Harryvel vége. Persze részben azért is jöttek ,hogy marasztaljanak ezt éreztem is de ők is belátták ..ez így Harrynek és nekem is jobb lesz.Elindultunk Niallel a reptérre.Zoeval és vele is már az autóban elbúcsúztam,hogy ne legyen ebből nagy felhajtás.Ahogy mentem végig a reptéren éreztem,hogy miután felszáll a gépem az álomnak örökre vége szakad.Oldalra néztem és egy pillanatra ledermedtem,azt hittem ott elájulok.
Ott állt Harry...és legszívesebben odamentem volna hozzá..de egyszer az életben az eszemre hallgattam és inkább elfordultam és továbbmentem.
A váróban ültem és nem ment ki a fejemből Harry.
Mit csinált itt ? Miért van itt ? Vajon ő is észrevett engem ?
Feldúltan szálltam fel a repülőre és az egyre távolodó Londont néztem.
Végem volt..
Vissza akartam menni..
Harryt akartam..
Zoeval és a többiekkel akartam lenni..
NEM akartam hazamenni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése